Az előző bejegyzésemben írtam a tökéletességről. Ha már  elmúltak az ünnepek, elmesélem nálunk hogyan zajlott. Azon a héten igen nagy megpróbáltatásokon mentem keresztül, tükröt fordított elém egy neves személy, és abba belenézve nem sok jót láttam. Rólam szólt, az elmúlt éveimről, a jelenlegi helyzetemről, rég elfeledett álmokról. Messze voltam önmagamtól, még most is csak az út elején ballagok, csak egy kicsit közelebb. Ez igencsak rányomta a bélyegét a közelgő ünnepre.

Vártam is a karácsonyt, meg nem is. Adni akartam, méghozzá valami nagyon szuper dolgot, aztán mivel nem jött össze- csak harmad osztályú- elkeseredtem. Tudjátok biztos, milyen az, amikor valami ütőssel készültök, aztán égre-földre hajtjátok, kifuttok az anyagi keretekből, nem olyan lesz mint vártátok, befuccsol az eredeti terv és életbe lép a "B" terv. Ennyit az ajándkozásról és a hatalmas meglepiről :(

Napok óta ment a vita, hogy hol álljon a fa. Kint vagy bent? Persze én az utóbbira szavaztam, hiszen szeretem az illatát, szeretem díszíteni és csak bámulni a színes égőket rajta. És nem utolsó sorban úgy gondoltam, hogy minden reggel amikor a pici fiam felébred, lesz min csodálkoznia újra és újra, ettől talán mégszebb lesz a napja. Megértettem a párom aggodalmaskodását is, miszerint  a fa felborulhat ha túl kíváncsi a gyerek, vagy ha a macska túl hevesen játszik a díszekkel. Nem lesz semmi gond!-nyugtáztam, így a nappali egyik sarkába került a fenyő. Ahogy az lenni szokott, már szenteste felborult és nem a macska miatt, holott nagyon pofozta a mikulást és a diókat. Nem mentem fel őt sem a bűnei alól, ugyanis bepiszkított. Vicces lett volna, ha a fa alá kupacol, de a lábtörlőt választotta, hogy aki ide belép, biztosan meg legyen ajándékozva.

A harmad osztályú ajándékom persze nem aratott akkora sikert, de így is örült a kedvesem. Kisfiamat elárasztotta a rokonság mindenféle játékkal, így az elkövetkező hetekben remélem jobban elfoglalja magát azokkal, és nem kell a konyhaszekrénytől elrángatnom zöldségekkel a kezében, vagy nem a kukát forgatja fel inkább. Az én ajándékom egy januárban beváltható kényeztetés lesz, már alig várom :) 

Mindent összegezve örülök, hogy új hét kezdődött és letudtuk az ünnepeket. Persze most mondhatnátok páran, hogy a szilveszter még vissza van, de az nekem mindig egy nyűg volt. Amikor anya lettem, ugyanolyan nappá vált, mint a többi és azóta alszom éjfélkor. De akik zsongva várják, hajrá, hajrá! Készüljetek lázasan! Én biztos a paplan alá kuckózom be magam azon rimánkodva, hogy ne őrüljön meg a kutya :D