Direkt nem azt írom, hogy szilveszter, bár rövidebb lenne. Délután van, kezd az utca kissé zajossá válni, de ez így természetes. Emberek készülődnek, jönnek-mennek, várják az estét, a mulatást vagy csak az éjfélt. Te tudod, hogy miért várod? Vagy csak hagyod elmúlni? Én igen, hagyom, had menjen, így volt ez tavaly is, és akkor is lett új nap, következő év elseje és persze nem fogadtam meg semmit. Észrevehetően az emberek többsége fogadalmat tesz erre-arra, ami elég erősen hat talán még másnap is, aztán kútba dobják mondván, ez nekik nem megy, nincs rá idő, vagy nem is akarták igazán. Sokan visszatekintenek az évre, tanulnak a bukásokból és felállnak, néhányan még azt is megértik, hogy az adott helyzetből mindig a legjobbat sikerült kihozniuk, hiába látszik vereségnek. Tudjátok azt szokták mondani, hogy mindig a megtett út a fontos mert azon keresztül fejlődünk, formálódunk és tanulunk, míg végül eljutunk a célig, amit majd csak akkor értékelünk igazán, ha tényleg tettünk érte. Nem törvény, hogy odáig szenvedve kell eljutni, de elkerülhetetlen a tapasztalok szerzése, a haladás, csak az nem mindegy, hogy miként éljük meg. 

Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy mit szeretnék? Érdekes módon a válasz mindig ugyanaz volt, mégis olyan csekély mértékben tettem érte, hogy belegondolva engem is meglep. Hiszem ha akarunk valamit, teszünk érte, nem? Legfeljebb azt nem tudjuk, mit és hogyan. Mindig bíztam abban, hogy ha elkezdem csinálni, akkor a következő lépés autómatikusan megjelenik, mert ez jelzi azt, hogy az utamat járom. Minél nagyobb lendülettel, annál gyorsabban jönnek a jelek. Egy időben ez fantasztikusan működött, még én is csodálkoztam azon, hogy mennyi mindenre képes vagyok. A szárnyalásnak akkor lett vége, amikor folyamatosan kaptam a kritikát, nem tudtam lépést tartani a társaimmal, már-már úgy éreztem, hogy levegő vagyok és teljesen haszontalan. Ebben a hitben éltem hosszú ideig. Most mondhatnátok, hogy miért nem fogtam fel építő jellegűen a kritikákat? Mert kinevettek, méghozzá sokan. Éreztem a nagy embereken a gúnyosságot, és azok sem segítettek akiknek bizalmat adtam. Megtörtek és elhitették velem, hogy nem vagyok olyan jó mint a többiek akik éreztették velem, hogy tényleg kilógok a sorból. Tisztelet annak a pár kivételnek. Megadtam magam. Feladtam és elfeledtem azt, ami a szenvedélyem volt. Mostanáig. Mert két év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, nem kell azonosulnom mások véleményével. 

Szóval ha megfogadsz valamit mégis az új évre, legyen az, hogy nem adod fel a szenvedélyed, azt aki te vagy, mert ez a legfontosabb az utad teljesítéséhez. Járd ahogy tudod, őrizd a szívedben a lángot, tégy azért aki lenni akarsz.